megszabadulni az örök haragtól.
Eldobni, akár egy gyerek a játékát,
rám vetni a feledés árnyékát.
Milyen érzés volt, mond el nekem,
miért kellett elvesztenem,
az egyetlen olyan lányt a világon,
akivel élhető lett volna a világom.
Ne hidd, hogy a játék öntudatra kel,
a porosodó polcról, csak téged figyel.
Mert önzetlenül, feltétel nélkül szeret,
akkor is, ha már semmit sem jelent neked.
Az idő múlik, a fájdalom fokozódik,
minden ami szép volt, a könnyekkel elmosódik.
A könnyek, amik a hiányodért hullanak,
és amik végül a magány tengerébe fojtanak.
2012. Április 3.
