nélküled élem és nélküled kezdtem.
Hazudnék ha azt mondanám ez így élet,
minden részem féktelenül kíván téged.
A hiányoddal rossz érzéseket keltesz,
mégis ráébreszt, hogy mennyire kellesz.
Minden egyes nap egyre csak hosszabb,
az égető érzés a szívemben egyre rosszabb.
A tengerparton akarok sétálni veled,
holdfényes éjszakában fogni a kezed.
Át akarlak ölelni és nagyot vétkezni,
az ajkaidat az ajkaimon akarom érezni.
Látni akarom a két szép szemed,
érezni akarom a lélegzeted.
Érezni a bőröd illatát,
egész este csókolni a szád.
Azt akarom süllyedjünk el a vágyban,
hogy a karjaimban tartsalak az ágyban.
Azt akarom tudd szükségem van rád,
érezni akarom a szíved ritmusát.
Most mégis itt vagyok,
lassan már idegbajt kapok.
Őrületbe kerget a várakozás,
hogy soha sincs változás.
Néha csak lehunyom a szemem,
és azt képzelem itt vagy velem.
Van, hogy nem is akarom kinyitni,
a valóságot nem lehet kibírni.
Ilyenkor egy érzés esik szét,
mintha letépnék a szívem felét.
A fájdalomtól levegőt sem tudok venni,
Kérdés, hogy meddig tudok még menni.
Érints meg.. látod hogy nem félek,
Tiéd vagyok ameddig csak kéred.
Hegyeket talán nem tudnék megmászni,
de örökre a szívembe akarlak zárni.
Nélküled kelek fel és nélküled fekszem,
de már tudom, hogy nem hiába tettem.
Hisz rájöttem mit jelent az élet,
három szó: én szeretlek téged.
2009 Augusztus
