minden ami jó volt elveszett már régen.
Gondolkodni fáj, felébreszt minden rosszat,
mégis csak egyhelyben ülök elmélkedve naphosszat.
Három mappa, minden jót megadna,
én mégis félek, mert magára maradna.
Csak ülök és nézem, hogy mire képes,
megidézve a rejtélyes.. három mappa.
Volt idő mikor mindent értettem,
magamtól az életet nem féltettem.
Álltam és néztem ki a világba,
Nem láttam, csak néztem egyetlen irányba.
Három mappa, minden jót megadna,
én mégis félek, mert magára maradna.
Csak ülök és nézem, hogy mire képes,
megidézve a rejtélyes.. három mappa.
Elátkozva naiv isten naiv elveivel,
játszva az életfa letépett leveleivel.
Élve élni, halált kérni, majd megérni,
ember legyen a földön aki mindezt megérti.
Nem akarok mást csak szeretni,
harcba szállva magammal feledni,
azt a féltve őrzött vágyat,
hogy elérjem mit ember életében várhat.
Három mappa, minden jót megadna,
én mégis félek, mert magára maradna.
Csak ülök és nézem, hogy mire képes,
megidézve a rejtélyes.. három mappa.
Elértünk a véghez, könnyeimben ázva,
ugyanott állva, ahol az egészet kezdtem.
Csak még megszenvedek amiért vétkeztem,
amiért nem mondta senki, hogy merre kell mennem.
De hogy kib*szzak az élettel,
elmondom, hogy nem hiába ment el.
Mert megtaláltam akit szeretek,
és bár tudom, hogy csak szenvedek,
mert a lány viszont nem szerethet,
de megtanította, hogy mi is az a szeretet.
Három mappa, minden jót megadna,
én mégis félek, mert magára maradna.
Csak ülök és nézem, hogy mire képes,
megidézve a rejtélyes.. három mappa.
2009 Február
