Egy élet sok nekem,
megőrít bármit is teszem.
Behatol a lelkem mélyére,
a szívemet tépi száz részére.
Jobban fáj mint a halál,
ha belém néz csak a magányra talál.
A fájdalom mit érzek viselhetetlen,
változtatni rajta lehetetlen.
Nem írok véget nem érő sorokat,
nem számít, hogy hogyan hat.
Mert ha megszabadulok az élet átkától,
már nem választ el semmi a szabadságtól.
Szeretlek titeket és vigyázok rátok,
búcsúzom most tőletek de hiába vártok.
Ahova én megyek onnan nincs vissza út,
de a boldogságomat elnyerem abszolút.
2009. Augusztus 29. | Az ezredik nyár
