vérben izzadó két kezünket,
a hold, a nap, a halál, az élet,
mind: egy, közte érzed a puszta léted.
Érezni a fájdalmat, érezni a küldetést,
hogy végül learasd az utolsó megvetést.
Álmodban a világot új életre kelteni,
világodban álmodat megalázva félteni.
De a hold, a nap csak tovább nevet,
e világi törvényeken változtatni nem lehet.
Kárhoztatásra ítélve, ártatlanul,
szenvedéssel súlytani az élőt váratlanul.
A születés ára halálbüntetés,
de nincs ebben semmi megvetés,
nem számít mit tettél és mit akarsz,
bűneidért és jó tetteidért végül meghalsz.
Élvezd, ennek a szónak az ereje,
a léted igazi hajtó kereke,
és bár a haláltól nem kell félned,
de ha nem kezdesz el élni,
odalesz minden reményed.
2009 Április
