Csak egy pillanatra láttalak,
gondoltam hogy
megállítalak,
de mit is
mondhattam volna,
megbénítottál a
szívem mélyére hatolva.
Hazamentem sírva
vártam a véget,
reménykedve hogy valaha látlak még téged.
Tudom te ezt soha nem kérted,
csak egy
ismeretlen vagyok,
de képes lennék
meghalni érted.
Azt mondják, hogy
gyáva vagyok,
de így is többet érek
mint azok,
akik nem tudnak
mást,
csak érzelmek
nélkül nevetni,
nem tudják milyen
tiszta szívből szeretni.
De egyszer majd
rád találok még,
onnantól nem
számít sem az élet sem a vég.
Mert szeretni
foglak amíg élet az élet,
és ez soha nem érhet véget.
2009 Március
