megvetettél, élve eltemettél.
Az egészet szemrebbenés nélkül,
még csak meg sem rezzentél,
soha még csak nem is szerettél,
hazugságok soraival etettél.
Fájdalmat okoztál,
az érzelmeim poklába dobtál.
Feléd nyújtottam a kezem,
de te a szakadékba rúgtál.
Fáj már minden amit valaha mondtál,
vérző szívembe rozsdás kést állítottál.
Azt mondtad szeretsz lenni velem,
hogy kitartasz örökre mellettem.
Ha bántott valami mindig segítettem,
de ha nekem fájt a szívem nem kellettem.
Én nem ezt érdemeltem.
Gyűlölök élni, gyűlöllek szeretni,
gyűlölöm, hogy nemtudlak feledni,
gyűlölöm, hogy reményt adtál,
gyűlölöm, hogy életben hagytál,
gyűlöllek... végleg magadra maradtál.
Nélküled kelek fel és nélküled fekszem,
de már nem kell többé ezt tennem.
Hisz rájöttem mi hozza el a véget,
három szó: örökre elveszítelek téged.
2010. Március 8.
