Az emberi makacsság, a hazugságok alatt,
tudom, hogy legbelül valami megmaradt,
valami amit fogságban tart a harag,
valami ami talán örökre ott is marad.
Hogy miként gondolsz rám az változhat gyakran,
de az emlékek sohasem miket neked hagytam.
Nem kérem, hogy bocsáss meg, én se fogom tenni
csak arra kérlek tudd meg milyen önmagamnak lenni.
Én szerettelek, te szerettél,
szívem legféltettebb vágya te lettél.
De ez túl szép volt, hogy igaz legyen,
az élet úgy gondolta keresztbe tesz nekem.
A nagy mámor hamarosan rémálommá vált,
az a rohadt megfelelés vágy elém állt,
naivságomat kihasználva meglettem alázva,
de akkor is ott tartottalak a szívembe zárva.
Közben a vágyaink nagyobbra nőttek a bizalomnál,
elkészült a teljes recept ami mindent összerongál.
Ha azt mondod így jó, azt mondom én is,
a szeretet nem árucikk hanem mérleg de mégis,
érdemes végig gondolni hogyan vert át az élet,
hogyan vesztettük el mindazt ami minket éltet.
2009 Augusztus 1.
